"Azt csináljuk mint a nagyobb zenekarok, csak kisebb léptékben"

Horváth Gábor szerint ha jobbak akarnak lenni, jó mûvészeket kell hívniuk

A Gödöllôi Szimfonikus Zenekar harminckét esztendôvel ezelôtt született, amikor a helyi Frédéric Chopin zeneiskola nyolc fôs tanári kamarazenekara barokk karácsonyi koncertet adott. Ezzel jött létre a ma már gyakran 70-80 fôt számláló együttes jogelôdje. Az alapító tagok egy része még most is tagja az együttesnek, amelynek három esztendeje, 2010. január 1-je óta mûvészeti vezetôje, vezetô dirigense Horváth Gábor.

  • Ön, miután az MTV Karmesterverse­nyén második helyezést ért el, és számos nagyzenekarral dolgozhatott, milyennek találta az együttest? 

– Emlékszem arra a két koncertre, amelyekre korábban, még vendégkarnagyként érkeztem a városba, és ôszintén mondom, pozitívan meglepett, hogy milyen jó képességû, dolgozni szeretô és fegyelmezett együttessel találkoztam. Így mindig szívesen jöttem Gödöllôre, ha hívtak, s a felkérésen sem kellett igazán gondolkozni. Három esztendeje dolgozom a társulattal, a szerzôdésemet évrôl-évre meghosszabbítják, ezek szerint remélem ôk is elégedettek velem. 

  • Látja annak a realitását, hogy elsô kate­góriás együttessé váljanak vagy inkább a saját csoportjukban kívánnak még job­ban teljesíteni? 

– Egy karmester – függetlenül a szinttôl – mindig jobbá és jobbá akarja formálni a zenekart. Ez az elsôdleges cél. Akad persze a státuszból és a finanszírozásból fakadó határ is, amelyet nem tudunk átlépni. Hiszen második kategóriás együttesként is számos, komoly elvárásnak kell megfelelni. A Gödöllôi Szimfonikus Zenekar legfôbb támogatója a város, de mint sok más település, nem tud státuszt biztosítani muzsikusai számára. Így a munkánktól függetlenül tényleg van egy vonal, amit nem léphetünk át.

  • Ennek ellenére azt látom, hogy azért elindultak a komolyabb mûködés irá­nyába, hiszen az Ön ötlete alapján két esztendeje már saját bérletsorozatot is indított az együttes és olyan vendégek muzsikálnak a zenekarral, mint Baráti Kristóf vagy Várdai István.

– Jó lenne, ha elôbbre tudnánk lépni egy kategóriával, ehhez azonban nagyon sok mindennek teljesülnie kellene... Az azonban biztos, hogy a zenekar mûvészileg, és most már azért némileg anyagilag is stabilabb szinten áll, így mindenki sokkal nyugodtabban tud dolgozni, mint amikor amiatt kellett aggódni, hogy elég-e a pénz az év végéig. A Gödöllôi Szimfonikus Zenekar éppen azt csinálja, mint a nagy együttesek, csak kisebb léptékben. Egyébként az együttesnek korábban is rendszeresen voltak nagyobb produkciói, most felfûztük mindezt egy gondolatra, bérletsorozatra. Ez a közönségnek is jó, mert olcsóbban több és minôségi elôadáshoz jut. Számunkra szintén kedvezô, hiszen több mint a háromnegyedét el tudtuk adni a bérleteknek, így nem kell azon aggódnunk, mekkora közönség lesz a következô estünkön.

  • Ez azonban azt is jelzi, hogy Gödöllôn van igény a szimfonikus estekre. 

– Igen, általában telt ház elôtt játszunk, ami annak is köszönhetô, hogy a gödöllôi zenekar harminckét éves múltra tekint vissza. Azóta ellátja azt a regionális funkciót, amelyet a nagyvárosokban mûködô szimfonikus zenekarok is a saját környezetükben tesznek. Nem hiszem, hogy ezek a nagy együttesek vállalnák úgy például a Mesélô Muzsika sorozatot, mint ahogy a mi társulatunk. Úgy vélem, az itteni, regionális funkciót nem tudná más betölteni. Arról nem is beszélve, hogy a gödöllôieknek lehetôséget, munkát, életcélt biztosít.

  • Ahogy az is valószínû, más közönséget tud megszólítani egy helyi együttes, mint mondjuk a fôvárosból érkezô... 

– A lokalpatriotizmus pozitívan mûködik, arról nem is beszélve, hogy milyen ismeretségi körrel bír, ha valaki tanít, emellett a szimfonikus együttes tagja, s még netán más városokban, a színházban is játszik. Sajnos, szükség is van erre a két-három komponensre, hogy meg tudjon élni, mert azt külön-külön egyik sem biztosítja. Nagyon fontos hát, hogy az ilyen típusú zenekarok fejlôdjenek és életben maradjanak. 

  • Ezek szerint a zenekarban ma is nagy­részt zenetanárok dolgoznak? 

– Professzionális együttes vagyunk, a zenekarban végzett, profi zenészek ülnek, akiknek a jelentôs része zenetanár, és többségüknek gödöllôi kötôdése van. Vagy ott születtek vagy a városba költöztek. Netán annyit játszottak már nálunk, hogy kicsit gödöllôinek érzik magukat. 

  • Mennyire nehezíti meg a próbabeosz­tást, hogy mindenkinek van fôállása, és csak emellett muzsikál az együttesben?

– A próbarend a döntô, az pedig az én elvárásom, hogy mindenki szervezze úgy az életét, hogy ráérjen ezekre az alkalmakra, ha nem akar kimaradni a koncertekbôl. Tudják a tagok, hogy nagyon szigorúan veszem a hiányzást. Ha öt próbából kettôn nincs jelen valaki, akkor sajnos kimarad az elôadásból. A cél érdekében fegyelmet kell tartani, bár ez szükségtelen Gödöllôn, alapvetôen jó morálú együttesrôl van szó. 

  • Mennyire van szükség kisegítô muzsiku­sokra? 

– A gödöllôi zenekarhoz tartozó zenészekbôl minden fellépést meg lehet oldani. Az alaptagság, akik több évtizede együttmuzsikálnak, szûkebb magot jelent, Haydn-zenekarnyit. Ha nagyobb létszámra van szükség, akkor hívunk kisegítôket, de ôk is egy állandó körbôl érkeznek. Mindenki elôadásra szerzôdik, s bizony minden elôadásra különbözô forrásokból teremtjük elô a pénzt. Itt szeretném megemlíteni a Gödöllôi Szimfonikus Zenekar Alapítványának két csodálatos munkatársát, Ferenczi Annát és Kecskés Józsefet, akik régóta és nagyon sokat dolgoznak a zenekarért. Nem könnyû a dolgunk, de nem akarok panaszkodni. Amikor más együttesek megszûnnek, akkor, ha szûkösen is, de mi azért mûködôképes állapotban vagyunk. 

  • Jó játszóhelyekre is találtak, hiszen a Gödöllôi Mûvészetek Háza mellett a Kirá­lyi Kastély több helyszínén is tudnak sze­repelni.

– Nagy öröm számunkra, hogy az uniós elnökségi idôszakot követôen egy felújított Lovarda és Mûvészetek Háza várt minket. Próbahelyünk a Mûvészetek Házában van, ahol mindig ingyen próbálhatunk, sok köszönettel tartozunk az igazgatónak, Kovács Balázsnak, és itt a Városi Vegyeskarral is rendszeresen dolgozunk. A nagyobb produkcióknak a Lovarda ad otthont. 

  • Azt látom, hogy karmesterekbôl is re­mek a kínálatuk, hiszen Vashegyi György mellett Kovács János, Medveczky Ádám is szerepel a fellépôik listáján. 

– Mint mûvészeti vezetô az a feladatom, hogy a lehetô legjobb muzsikusokat hívjam meg, s nagyon örülök, hogy az elôbb említettek mellett jövôre például Héja Domonkos is dirigálja a gödöllôi együttest, akárcsak Izaki Masahiro és Antal Mátyás. Igyekszem magam mellett olyan mûvészeket felkérni, akik jobbak nálam, s nagy szeretettel, mûvészi elhivatottsággal nevelik, fejlesztik a zenekart. Ha jobbak akarunk lenni, akkor egyre jobb mûvészeket kell hívnunk.

  • A repertoárjuk is izgalmas, hiszen a kortárstól az operáig, sokféle irányzatot felvonultat, sôt a zenekarnak még saját darabot is írtak. 

– Ez követelmény is, nem játszhatunk mindig egy típusú zenét, egy kisvárosban ez nem mûködik. Fontos, hogy a barokktól a legújabbakig mindent elôadjunk. Ebben nagyon jó a zenekar. Régi hagyománya van nálunk az újévi hangversenyeknek, tavaly a Hot Jazz Band volt vendégünk, s akkora sikert arattunk, hogy a város azt kérte, legyen jövôre is ilyen városi esemény, idén pedig két elôadás kelt el úgy, hogy pótszékeket kellett beállítani. Így lesz folytatás, jövôre a Budapest Szaxofon Quartet lesz a vendé-günk. Egyébként is már 2014 tavaszáig kialakultak a programjaink. 

  • Azt nyilatkozta egy interjúban, hogy nagyon szívesen játszanának a Mûvésze­tek Palotájában is... 

– Ezek a távoli célok. Nagyon korlátozottak a lehetôségek, hiszen ha meghirdetnek egy pályázatot, akkor bizony az újonnan pályázó kisebb eséllyel indul... Azért így is dicsekedhetünk néhány jelentôs fellépési lehetôséggel, hiszen ez év júniusában három alkalommal fogjuk Mozart c-moll misé-jét eljátszani a Berkeley Egyetemrôl érkezett, nagy létszámú amerikai kórussal, karmesterrel és szólistákkal, e produkcióval Gödöllô mellett Budapesten és Pozsonyban is fellépünk. Decemberben olyan nagy sikert aratott a Bartók Rádió által is rögzített koncertünk, amelyen C. Ph. E. Bach-oratóriumot játszott az együttes Bali János vezényletével, hogy ezt fogjuk elôadni novemberben a svájci Lausanne-ban is, ahol felkértek erre. 

  • Hogyan látja, miben fejlôdött a zenekar az Ön irányítása alatt, az eltelt három évben? 

– Régebben is voltak nagy produkciók, nehéz mûsorok, de most kimondottan arra törekszem, hogy egy koncert se legyen gyengébb. A kiegyenlített mûvészi szintet a legnehezebb elérni, de erre törekszünk folyamatosan. Egy bizonyos nívó alatt sosem szabad már játszani, de ez állandó, minden napi kemény munkát igényel. A zenekari tagok el tudják mondani, hogy a próba minden percét igyekszem muzsikával tölteni, nem fordulhat elô üresjárat.

  • Milyen típusú mûhelymunkát folytat a jó színvonalért?

– Egységesen kijelölt, kivonásozott vonós anyagot kapnak a muzsikusok, ami részemrôl nagy munka, de ezt mindig megteszem, hiszen ha kevés az idô, nem tölthetjük azzal a próbát, amit korábban is megtehettünk volna. Önzô okok miatt is csinálom, hiszen így sokkal egységesebb és jobb a hangzás már az elsô eljátszásnál, mindenki örömmel indul el arról az alapszintrôl. Ez bevált gyakorlat és hasznosnak bizonyult. A jó, tiszta kottakép ötven százalékban garantálja a precíz, pontos elôadást. 

  • A következô évben milyen mûvészi cé­lokba kezd?

– Mi a helyi közönségnek játszunk, figyelembe kell venni tehát azt is, milyen programot hallgatnának ôk szívesen, átnézni, mi hangzott el korábban. Azt is érdemes mûsorra tûzni, ami egy jó zenekarnak kell, hogy repertoárját képezze, de még nem hangzott el Gödöllôn. Mozart C-dúr, Jupiter szimfóniája, e nagyon híres darab például még nem szerepelt, ahogy bizonyos Beethoven és Brahms szimfóniák, romantikus, speciális darabok sem. A kulcsszó tehát az, hogy színes legyen a program.

Forrás: Zenekar újság 2013/2. szám

cikk kategória: